Várkonyi János

festőművész

            Várkonyi János 1947-ben született, a Szegedi Tanárképző Főiskola rajzszakán végzett 1971-ben.

Lírai, figuratív munkáiban a romantika, az irónia egyaránt felfedezhető. Országos, valamint külföldi tárlatokon gyakran szerepel.

1982-től tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

A táblaképek mellett könyv illusztrációkat, grafikákat készít.

1986-ban Székely Bertalan díjat kapott.

Művészetörténészek így vallanak munkáiról:

“ Eszközei, hangulati tónusai’gesztusai’ :az irónia, a groteszk, a megsemmisítő hevületű, vagy abszurd leleplező helyzetek, viszonyok s a nosztalgikus vissza-gyönyörködés a kis dolgok, a régi jó meleg emberi kapcsolatok félmúltjába.

Stíluselemei pedig: a holland kismesterek pontos mívessége.Munkácsy ember és Csontváry tájábrázoló fantasztikuma,s a rejtett összefüggéssek szürrealista feltáró technikája.”

“Gyakran ihleti meg ecsetét múltunk, közelmúltunk világa, történései és emberei egyaránt.Nem nosztalgikus visszakívánás hatja át e

Budapest, Csepel Galéria műveit, hanem sokkal inkább a különös iránti, nem szépítő, megmosolyogtató, humorral átszott érdeklodést érezzük bennük.Nem a sokkolás, nem a világ megváltoztatása, inkább a bensőséges örömszerzés munkásságának célja és egyben sikerének titka is.”

Egyéni kiállítások:    

Debrecen,                    Medgyessi Terem

Szeged,                       Gulácsy Terem

Békéscsaba                  Munkácsy Múzeum

Hatvan                         Hatvani Galéria

Eger                                      Rudnay Terem

Szombathely                     Derkovits Terem

Nagykanizsa                 Kanizsa Trend Galéria

Csoportos kiállítások:

Hódmezővásárhely          Őszi tárlat

Budapest                        Hadtörténeti Múzeum

Budapest                        Vígadó Galéria

Budapest                         Mednyánszky Terem    

Lienz                               Ausztria

ST.Anton                         Japán

Bari                                        Olaszország

Mondorf                           Luxemburg

Bettenbourg                     Svájc

Sierre                               Tokió

Kántor Zsolt:

                                   Melankólia, derű

                            - Várkonyi János képeihez-

                                   A végső rejtély a tökély,

                                   pillangókat lapoz az éj.

                                   Virágpor szóródik s fahéj,

                                   az elvágyódás a mély.

                                   A maszk mögött bogáncs, tövis

                                   a bensőt fölsérti a hit.

                                   Tegnap jót álmodtál, ma mit?

                            Idill repedezik, törik

                                   Rubint gurul, gyűrű koppan,

                            Rendszerré lett gondjainkban

                                   sejtenként bomlik a hittan.

                                   Valami megragad, itt van.

                                   Hold babrál, vibrál a bokrokon,

                                   belépek a képbe, megfogom,

                                   ki segítene mivoltomon,

                                   a kulisszák mögül eloson.

                                   Hol a tenger volt, most egy kancsó

                                   nincs hangulat, mi maradandó,

                                   a megváltás is csak szó,

                                   bár a szerelem vad, jó,

                                   belep mindent a nagy hó.